AUTOMATIZMUSOK

Sok olyan eseményt élünk át életünkben (a legtöbbet gyermekként vagy alárendelt szituációban), amelyet valamiért ott és akkor nem áll módunkban rendezni. Ezen helyzetekből gyakran úgy érezzük, hogy vesztesként, megtörtként, megbántottként, sérültként kerülünk ki, de mégis tovább lendülünk és folytatjuk mindennapi életünket.

Mivel ott és akkor még információ, energia vagy más dolgok hiányában nem tudtuk megoldani a szituációt, agyunk elraktározza (gyakran a tudat alatti területekre „nyomja le”) ezen emlékeket és a hozzá kapcsolódó érzéseket, hogy később, ha majd rendelkezünk a megfelelő adottságokkal, megoldhassuk őket.

Ahogy növekszünk és kapunk bizonyos erőforrásokat, tudást, tapasztalatot, stb. minden egyes hasonló helyzetben felkerülnek ezen elnyomott emlékekből darabok, leginkább érzetek és érzések, (van, hogy emlékképek, gondolatok is), hogy végre rendbe tegyük, tisztázzuk a helyzetet - az éppen aktuálisat és az akkorit egyaránt.

Ezért reagálunk túl bizonyos dolgokat (automatikusan elutasítással, megsértődéssel, fájdalommal, dühvel vagy félelemmel), hiszen nem csak az épp akkor történtet dolgozzuk fel, hanem vele együtt a korábbiakat is.

/Ha például a párunkra leszünk dühösek valami apróságért sok esetben apai vagy anyai oldalról ért bennünket olyan helyzet, amelyben csalódtunk, nem kaptuk meg azt, amit szerettünk volna./

Ahhoz, hogy a probléma valódi okát megszüntessük mindenekelőtt meg kell találnunk a kiinduló helyzetet, hiszen valójában azt nem tudtuk elsősorban feldolgozni, minden további annak csupán következménye.

A Meditációs oldások során gyakran ezen kiinduló helyzeteket tárjuk fel, hozzuk tudatos megvilágításba, hogy végre felismerjük, feldolgozzuk, megértsük (elfogadjuk) és megfelelően kezelni tudjuk azokat és az ezután következő hasonlóakat is.

ÖNEMPÁTIA

Az elnyomott helyzetekre jellemző, hogy nem volt lehetőségünk arra, hogy érzéseinket őszintén megélhessük (átélhessük) és kifejezhessük. Fájdalmunkban nem sírhatunk, dühünkben nem kiabálhatunk, mérgünkben nem üthetünk vissza a minket lelkileg vagy akár fizikailag is bántó félnek, esetleg el sem mondhattuk azt másnak, így ezt az energiát megfékeztük és magunkba zártuk, mert nem tudtuk (nem mertük, nem erre neveltek, nem hagyták, nem tanították meg azt) a megfelelő módon kiadni.

Sajnos ezen bennünk szorult blokkolt energiák nem tűntek el, így csak önmagunkba tároltuk azokat ideiglenesen (mely tárolás rengeteg energiát emésztett fel), folyamatosan kitéve magunkat emellett azok romboló hatásainak is.

Ha végre hajlandóak vagyunk őszintén átélni ezen érzéseket és megengedjük, hogy félhessünk, dühösek, csalódottak vagy szomorúak lehessünk vagy kisírjuk végre az eddig el nem hullajtott könnyeinket, óriási eddig blokkolt energiát szabadíthatunk fel! (És használhatunk fel számunkra hasznosabb dolgokra.)

SZÜKSÉGLETEK - ÉRTÉKREND

Számos élethelyzetre jellemző, hogy valamilyen befolyás alatt állunk és döntünk számunkra fontos dolgokról - mások hatására. Ezen befolyások érkezhetnek szülői-, társadalmi- elvárásokból, tanáraink, főnökeink, családtagjaink, barátaink igényeiből, vagy korábbi szocializációnk, negatív vagy pozitív tapasztalataink hatására. (Gyakran olyan erősek ezen hatások, hogy még mi magunk is elhisszük, hogy azt akarjuk, amit a másik vár el tőlünk.)

Ez esetben nem tudatosan, saját belső szükségleteink és értékeink alapján cselekszünk, hanem külső késztetésre, ezért azt érezhetjük, hogy nem olyan életet élünk, amelyre valójában vágyunk. Belefásulunk a hétköznapok feladataiba és hamarosan teljesen kimerülünk. Nem vagyunk boldogok, az élet nem öröm (szabad döntéshozatal) számunkra, hanem nehéz kötelesség.

A meditációs oldás során ismét kapcsolatba kerülhetünk valódi értékeinkkel, vágyainkkal és céljainkkal, hogy döntéseinket ezután tudatosan, saját belső motivációnk figyelembevételével hozhassuk meg.

VÁLTOZÁS - MI TÖRTÉNIK AZ OLDÁS SORÁN

A meditációs oldás többféle módon történhet. Jellemzően először meghatározásra kerül az éppen zavaró helyzet és felvázoljuk a helyette kívánatos viselkedést, érzést, jövőképet, ami a célunk.

Az oldás során általában egy légző gyakorlattal vagy egy elképzelt helyzettel közelebb kerülünk az érzéseink és a tudat alatt tárolt működéseinkhez, hogy ezeket onnan végre tudatos megvilágításba hozhassuk és teret adjunk számukra azok feldolgozásához.

Már önmagában az, hogy saját magunkra figyelünk is rengeteg elzárt energiát képes felszabadítani és számos felismeréshez vezethet.

A múlt eseményeinek, vélt vagy valós érzéseinek feldolgozása (felismerése, kimondása, megértése, elfogadása, szereplőkkel való tisztázása, valódi értékeink, erőforrásaink megtalálása, a kapott tanulság leszűrése, stb.) ezen túlmenően pedig elvezethet a téves berögzülések megváltoztatásához és helyettük új, számunkra kedvező működésre való átdolgozáshoz is.